Átköltöztetéssel óvnák meg a kihalástól a hegyi erszényespeléket Ausztráliában

Kihalással fenyegeti a klímaváltozás az Ausztráliában honos hegyi erszényespeléket (Burramys parvus), ám a szakemberek elképzelése alapján az utolsó megmaradt példányok átköltöztetésével meg lehet menteni a súlyosan veszélyeztetett fajt a pusztulástól.

A téli álmot alvó apró erszényes Délkelet-Ausztrália havasain él, de a téli hóesés csökkenése és a melegedő hőmérséklet folytán mostanra mindössze 2500 egyede maradt a vadonban – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A hegyi erszényespelék a hótakaró által szigetelt kőhalmok alatt alusszák végig a telet és odújuk védelmet nyújt a nyári hőség ellen is. A nagy meleg tudniillik halálos lehet a számukra.

Az Új-dél-walesi Egyetem munkatársa, Hayley Bates alapján Ausztrália egyetlen téli álmot alvó erszényesének alig valamivel fagypont feletti hőmérsékletre van szüksége a sikeres hibernációhoz, ám elegendő hó borítás nélkül a hideg levegő beáramlik a sziklák közé és lehűti az erszényespele menedékét.

“A 0,6 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérséklet felébreszti a téli álmából, az állat vacogni kezdhet és éhen halhat. Két enyhe tél is elegendő ahhoz, hogy a faj összeomoljon” – mondta a mester.

Az egyetem kutatói tenyészprogramba kezdtek Új-Dél-Wales állam egy alacsonyan fekvő területén annak érdekében, hogy a hegyi erszényespeléket hozzászoktassák a korszerű környezethez, abban a hiszemben, hogy sikerül létrehozniuk egy 25 egyedből álló kolóniát. Amennyiben a projekt sikeresnek bizonyul, akkor újabb példányokat költöztetnének le a havasokból.

A 25 millió évvel ezelőttről származó fosszíliák alapján a tudósok úgy vélik, hogy a hegyi erszényespelék ősei egy mérsékeltebb éghajlatú, kevésbé szélsőséges környezetben éltek.

Korábbi kutatásokból az is kiderült, hogy a hegyi erszényespelék közeli rokonai sokáig az alacsonyan fekvő területeken található esőerdőket lakták.

“Az történhetett, hogy a faj korszerű kori képviselői egyesült erővel mozogtak a havasok felé terjeszkedő hűvös esőerdőkkel, mikor is az éghajlat még valamennyire melegebb, párásabb volt” – indokolta Mike Archer, az egyetem paleontológusa. Kijelentette még: “mikor is viszont a klímaváltozás előrehaladtával ezek a feltételek szakaszosan megszűntek, az erszényesek egy olyan környezetben maradtak, amely az alkalmazkodóképességük határát feszegette”.

A hegyi erszényespelékre újabb fenyegetést jelent, hogy a téli álmukból felébredve elsődleges táplálékukat jelentő bogong-bagolylepkék (Agrotis infusa) száma szintén kevesebb lesz, ami ugyancsak a klímaváltozás és a szárazság számlájára írható.

mti