Magyarország a paraszti cserépkályha-készítés leggazdagabb hagyományait képviselte, melyet a politikai és társadalmi változások majdnem teljesen eltüntettek. Nagyszámú eszmei értéket képviselő cserépkályha kötött ki törmelékként a szemétdombokon. És vele a cserépkályhás mesterség is majdnem teljesen eltűnt.
A ma ismert kutatások alapján az Alpok középső és nyugati részén (Svájc, Dél-Németország) találtak emlékeket a legkorábbi cserépkályhás fűtés emlékeire a 13. század környékéről. Ez a fajta fűtési módszer az ilyen hűvös éghajlaton sebesen elterjedt. A 14. század esetén az éghajlat változásnak, a hőmérséklet csökkenésének betudhatóan mindinkább terjedt ez a fűtési mód. és a 15. század végére kialakult Közép-Európában egy egyfajta földrajzi övezet, ahol mindennapos volt a cserépkályhával történő fűtés. Ez az övezet: Svájc, Dél-Németország, Lengyelország, Csehország és Magyarország.
Az elterjedés esetén mint minden, fejlődött. Az újításoknak betudhatóan mind gyakrabban kezdte elnyerni a mai felhasználási formáját. Az újítások érdemben azt jelenti, hogy az addig agyagból tapasztott kemence falába kerámia tárgyakat építettek be, hogy a megnövekedett felület még több hőt tudjon leadni, mint az időszerű fűtőtestek bordái.
A kályhás mesterség sokáig a fazekassághoz kötődött, melyet az korábbi formája is bizonyít. A falusi kályháknál sűrűn alkalmaztak edényformájú kályhaszemeket, gyakori volt még a szögletes, ún. tál alakú kályhaszem. A formázás esetén négyzet vagy háromszög formára formálták. Ennek hála építéskor kevesebb agyag felhasználásával egymás mellé tehették a szemeket. Ezáltal sokkal esztétikusabb, szebb és egységesebb felületet hozhattak létre.
Ülőpadkás cserépkályha
A mai cserépkályhák ősét a 12-13. században német és svájci mesteremberek folytonos kísérletezés eredményeképpen építették fel első alkalommal. Kezdetben a többcélú kemencékhez hasonlóan agyagból készült kályhák falára cseréptányérokat tapasztottak, ami jobban megtartotta a meleget, és ezzel növelték a fűtőteljesítményt. Később külön erre a szándékkal létrehozott kályhaszemekből – amelyek a mai égetett kerámiából készült kályhacsempék elődei voltak – építették a kályhákat. Hallatlan népszerűsége következtében hihetetlenül gazdag forma- és színvilága alakult ki a cserépkályháknak és a kandallóknak.
Napjainkban újra reneszánszát éli ez az ősi mesterség, a szokásoknak megfelelő formák mellett egyre színesebb, díszesebb és profilosabb elképzeléseket valósítva meg.
Fűtés cserépkályhával
A cserépkályha mérete a helyiség fűtési igényéhez igazodik, felülete kb. 800 W/m² hőt képes leadni. Javarészben a tradícióknak megfelelő cserépkályhák nyitott égésterűek, vagyis a levegőt a helyiségből veszik. A helyiségbe a levegőt légbevezetőkkel kell biztosítani. Mai lég-tömör nyílászárós objektum során zárt égésterű, külső, független (csöves) légbevezetésű, az ajtókon nyílás nélküli cserépkályha is elengedhetetlen lehet. Jellemzően hatásfoka kb. 65-75%. Használatához tüzelőanyag tárolás, és tűzbiztos hamueltávolítás elengedhetetlen. Fűtéskor első alkalommal berakjuk a gyújtóst (papír, gyújtós, brikett), e köré, mögé a hasábfát. A tradicionális cserépkályha begyújtása lassan történik, első alkalommal a huzat biztosításához gyújtóssal átmelegítjük a kéményt, ezt követően az égő gyújtósra döntjük a fákat. Rosszul gyulladó fa során a tűztér ajtónál még égetünk gyújtóst. Ha van huzat, becsukhatjuk az ajtót, és a levegő nyíláson keresztül biztosítjuk az égéslevegőt. A levegő volumen akkor elég, ha a láng színe a nyíláson, vagy üvegen keresztül kb. világos sárga-fehér. Amíg a tűz ég, az bejárat(ka)t nem szabad lezárni, mert robbanóképes és mérgező gáz (szénmonoxid) keletkezhet. A parázs elégéséhez is engedjünk még egy kevés levegőt. Az égés befejezése után lezárhatjuk az ajtókat, és a cserépkályha leadja a tárolt hőt. A tűzifa nedvessége rontja a kéményt és a hatásfokot, így száraz (lehetőleg 1-2 évig fedél alatt tárolt) fát használjunk. Háztartási hulladék eltüzelését a törvények tiltják, és mérgező füstöt ad. A zárt égésterű kályhák rendszerint önműködő adagolású pellet tüzelésű kályhák, melyekben az égés és légbevezetés folyamatát automatika szabályozza.