A Ryugu változatos geológiai történetét mutatják a becsapódási kráterekből gyűjtött adatok

A Ryugu változatos geológiai történetére világítanak rá a kisbolygó becsapódási kráterei, melyekről a Hajabusza-2 japán űrszonda gyűjtött adatokat.

A Kobei Egyetem közlése alapján a kisbolygón keletkezett krátereket a szonda által konstruált felvételeket elemezve vizsgálták.

A Hirata Naojuki, a japán Kobei Egyetem tudósa vezette kutatócsoport 77 krátert fedezett fel a Ryugun. A kráterek elhelyezkedési mintázatának és jellemzőinek elemzése révén arra jutottak, hogy az aszteroida keleti és nyugati féltekéje eltérő időszakokban alakult ki – írja az Eurekalert akadémiai hírportál.

A tudósok remélik, hogy az összegyűjtött adatok alapot jelenthetnek az aszteroidák jövőbeli kutatásához és elemzéséhez.

A Japán Űrügynökség (JAXA) űrszondája különféle missziókat teljesített, hogy a lehető legtöbb információt szolgáltasson a földközeli Ryuguról. Mióta megjött a kisbolygó felszínére 2018 júniusában, a legénység nélküli szonda mintákat vett és nagyszámú felvételt állított elő az aszteroidáról. A tudósok remélik, hogy ezek segítenek megérteni a Ryugu kialakulását és történetét.

A tudósok a képadatok támogatásával határozták meg a becsapódási kráterek számát és elhelyezkedését. Ilyen kráterek akkor keletkeznek, mikor is egy kisebb aszteroida vagy üstökös a kisbolygó felszínének csapódik. A becsapódási kráterek térbeli eloszlása és száma utal az ütközések gyakoriságára és nyújt támogatást meghatározni a heterogén területek korát.

Első alkalommal a Hajabusza-2 felvételeit elemezték. A szonda eltérő típusú kamerákkal ellátott, köztük az Optikai Navigációs Kamerával (ONC). Az ONC csaknem 5000 felvételt alkotott a Ryuguról.

A tudósok 77 darab, legalább 10-20 méter átmérőjű krátert azonosítottak és feltárták az elhelyezkedésük alkotta mintázatot. A legtöbb kráter az északi félgömbön, a délkör közelében helyezkedik el. Ez a táj a Ryugu legnagyobb, Cendrillon nevű krátere közelében van. Ehhez képest alig pár kráter alakult ki a nyugati félgömbön. Ebből arra spekulálnak a szakemberek, hogy az aszteroidának ezen része később alakult ki.

Az elemzés alapján több kráter van a hosszabb szélességi köröknél, mint a rövidebb szélességi köröknél, voltaképpen a Ryugu pólusainál kevesebb a kráter.

A keleti félgömbön található egyenlítői gerincet fosszilis szerkezetűnek találták a tudósok. Amikor a Ryuguhoz hasonló aszteroidák nagy sebességgel forognak, megváltozhat az alakjuk. A tudósok úgy vélik, a gerinc a távoli múltban formálódhatott, mikor is a Ryugunak mindössze 3 órára volt szüksége ahhoz, hogy körbeforduljon.

A keleti és a nyugati félteke a kisbolygó történelmének eltérő időszakaiban alakult ki. Ennek alapján arra lehet következtetni, hogy legalább két olyan alkalom volt, mikor is a Ryugu rotációs sebessége megnőtt.

A Hajabusza-2 az összegyűjtött mintákat magába foglaló kapszulát várhatóan 2020 végén szállítja a Föld légkörébe. Ezeknek a mintáknak az elemzése újabb betekintést enged ezután a Ryugu történetébe.

mti