Nem a rendkívüli időjárás vetett véget a tatárjárásnak

Magyar és kanadai bölcsész tudósok és természettudósok a Nature Scientific Reportsban megjelenő tanulmányában cáfolta azt a terjedelmes visszhangot keltett hipotézist, amely alapján a tatárok hirtelen kivonulása Magyarországról 1242-ben környezeti, mégpedig mindenekelőtt klimatikus okokkal lenne magyarázható.

A mongolok hirtelen kivonulása már a kortársak részére is érthetetlen volt, és az elmúlt száz évben is nagyszámú tudós igyekezett feltárni a tatárjárás utolsó felvonásaként értelmezhető váratlan esemény mozgatórugóit.

A kivonulás hátterében környezeti okokat sejtő hipotézist Ulf Büntgen és Nicola Di Cosmo, a Berni Egyetem és a Princeton Egyetem vezető kutatói közölték.

Tanulmányukban famaradványok évgyűrűadatai alapján rekonstruálták az 1238 és 1242 tavasza közti rendkívüli időjárási eseményeket, az 1238 és 1241 közti súlyos aszályt, a szokatlanul hideg telet 1241-ben, ezt követően a rá következő csapadékos időjárást 1242 első hónapjaiban. Azzal érveltek, hogy a kora tavaszi esős időjárás korlátozta a legelőterületek fűhozamát és a mongol hadsereg manőverezési lehetőségeit, és ez vezetett a tatárok hirtelen kivonulásához.

A magyar-kanadai kutatócsoport környezet- és klímatörténeti, illetve régészeti, történeti és ökológiai érvekkel cáfolta ezt a leegyszerűsítő, az egész eseményt egyetlen okra visszavezető magyarázatot – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.

Érvelésük alapján a mongolok sokkal jelentősebb környezeti kihívásokhoz szoktak, és hadjárataik esetén ilyenekkel dokumentáltan is megbirkóztak, ezenkívül Magyarországról visszavonulva Batu a Volga-deltában alapította meg hatalmi központját. Utóbbi tény semmiképp sem igazolja a mongolok idegenkedését a kiterjedt vizes élőhelyrendszerektől.

A szerzők aprólékosan bemutatták, hogy az Alföldön a csapadékos időszakok nem korlátozzák továbbá nem korlátozták a terméshozamot, és rámutattak arra a belső ellentmondásra, hogy a környezeti hipotézis képviselői figyelmen kívül hagyták: a mongolok épp egy hároméves aszályos periódus végén érkeztek Magyarországra, mindemellett arra, hogy a magyarországi termésátlagokat nem a csapadékos időszakok, hanem épp az aszályesemények veszélyeztetik, amelyek más pusztító hatásokkal társulva komoly éhínségekhez vezethettek hazánkban.

A bemutatott történeti források (régészeti leletek, éremkincsek, korabeli írásos emlékek stb.) és ökológiai megfigyelések együttesen azt alátámasztják, hogy az országnak éppen azt a részét sújtották leginkább a tatár hadak pusztításai, ahol a környezeti hipotézis alapján súlyos problémákkal kellett volna a hódító seregeknek szembenézniük.

Mindezek alapján a tatárok hirtelen kivonulásának okát csak több tényező együttes elemzésével magyarázhatjuk, és ebben a környezeti elemek mellett más tényezők legalább olyan fontosak, mint a rendkívüli időjárási események. Ilyen ok lehetett példaként a nagykán utódlási viszályokkal fenyegető halála, a mongol hadak jelentősen hosszúra nyúlt utánpótlási útvonala, ezenkívül az, hogy a könnyed lovas harcmodorhoz szokott tatárok nem voltak felkészülve a várostromokra.

mti