Új módszert dolgoztak ki a bioüzemanyagok előállítására belga és magyar szakemberek

Belga tudósok a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Energiatudományi Kutatóközpont (EK) munkatársainak segédkezésével olyan korszerű bioüzemanyag-előállítási módszert dolgoztak ki, amely az ehető alapanyagok (kukorica, növényi olajok) helyett cellulózból indul ki és teljesen beépíthető a most funkcionáló olajfinomítói folyamatokba.

A szakemberek eredményeiről, amit a Nature Energy folyóiratban is közöltek, már megjelent a beszámoló az MTA honlapján.

Egy európai uniós direktíva alapján 2020-ra az üzemanyagok legalább 10 százalékának biológiai eredetűnek kell lennie – írják, hozzátéve, hogy a jelen pillanatban használt bioetanol és biodízel előállításához elsődlegesen első generációs biomasszát használnak, ami azt jelenti, hogy ehető alapanyagokból (példának okáért kukoricából, növényi olajokból) indulnak ki, ami versenyt támaszt az élelmiszerként történő felhasználással szemben. Így emberi fogyasztásra nem alkalmas, nem ehető, második generációs forrásokra, példaként cellulózra kell áttérni alternatív bioüzemanyagok előállításához.

A cikk alapján ahhoz, hogy elérhető legyen a 10 százalékos cél 2020-ig, sürgősen új, nagy volumenű katalitikus folyamatokra van szükség, mert eddig a cellulóz nagyléptékű kémiai átalakítására nem állt rendelkezésre praktikus modern műszaki megoldás.

A Leuveni Katolikus Egyetem belga kutatói (Bert Sels és munkatársai) összefogva az MTA Energiatudományi Kutatóközpont magyar kutatóival (Korányi Tamással és Szarvas Tiborral) cellulózból és lignocellulózból biobenzint állítottak elő egy új technológiával, tetejébe ezt az eljárást közvetlenül beépítették funkcionáló petrolkémiai finomítói folyamatokba.

A bioetanol egy első generációs, fermentálással állított elő bioüzemanyag, melyet később fosszilis eredetű benzinnel kevernek össze. A szakemberek 10 százalék biobenzin-tartalmú üzemanyagot állítottak elő cellulózból egy kétfázisú (vizes-szerves) katalitikus folyamatban, szerves fázisként a nyersolaj-eredetű könnyűbenzint használták.

Korányi Tamás és Szarvas Tibor, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont kutatóinak releváns funkciója volt a munkában. A módszer hatékonyságát, vagyis a biofeldúsulás mértékét a magyar szakemberek határozták meg. Teljességében 11-18 százaléknyi biológiai eredetű szénfeldúsulást detektáltak, ami megfelel a 10 százalékos bioüzemanyag-tartalom igényének.

Mint írják, a modern üzemanyag oktánszáma még nem kielégítő, így egy újabb izomerizációs lépésben az oktánszámot 80-ra növelik, ezáltal a biodúsított üzemanyag egész értékű benzin lesz.

A módszer az olajfinomítói folyamatokba történő egész integrálás folytán zökkenőmentesen beilleszthető a jelen pillanatban funkcionáló infrastruktúrákba. Azonfelül versenyképes más „elsősorban-lignin” technológiákkal, melyek kiindulási anyagként nyers lignocellulózt használnak, ezáltal nemcsak a cellulózt, hanem a lignocellulóz másik két alkotóját, a hemicellulózt és a lignint is üzemanyaggá képesek alakítani – olvasható a cikkben, ahol beszámolnak arról is, hogy az MTA EK kutatói már bekapcsolódtak a „elsősorban-lignin” modern műszaki megoldások kutatásába is.

mti