Egy új elmélet alapján a neandervölgyi emberek és elődeik átaludhatták a kemény teleket. A tudósok feltételezésüket arra alapozták, hogy a téli álomnak megmaradtak a nyomai a megkövesedett csontmaradványokon – számolt be róla a The Guardian.

A tudósok a spanyolországi Sima de los Huesos (Csontok szakadéka) régészeti helyszínen feltárt 400 ezer éves tömegsírban talált fosszilis csontmaradványokat vizsgálták meg. Elemzésük nyomán arra a megállapításra jutottak, hogy az ősemberek úgy védekeztek a rendkívüli hideg téllel szemben, hogy átaludták.

A tudósok alapján a korai emberek megkövesedett csontjainak elváltozásai és másfajta károsodásai megegyeznek azokkal, amelyek a téli álmot alvó állatok csontjain voltak megfigyelhetők. Ez mindazonáltal azt hivatott alátámasztani, hogy az ősemberek úgy küzdöttek meg a hideg telekkel, hogy lelassították az anyagcseréjüket és hónapokig aludtak.

Az észak-spanyolországi Atapuercában található Sima de los Huesos barlangban folytatott ásatásokon az elmúlt három évtizedben több tucatnyi ember megkövesedett csontmaradványait találták meg a régészek. A barlang csak egy 13 méter mély, merőlegesen lefelé vezető aknán át közelíthető meg.

A tudósok alapján a barlang igazság szerint egy tömegsír. A megkövesedett csontok több mint 400 ezer évesek és vagy a korai neandervölgyiek vagy elődeik maradványai lehettek.

A Föld egyik leglényegesebb paleontológiai kincsesbányájának tekintett régészeti színtér eddig is kulcsfontosságú betekintést nyújtott az emberi evolúció európai történetébe. A L’Anthropologie című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői kutatásuk alapján most váratlan elmélettel gyarapították ezt a sztorit.

Mint az első ásatásokat vezető Juan-Luis Arsuaga és Antonisz Barciokasz, a görögországi Démokritosz Egyetem tudósa tanulmányukban erről beszámoltak: vizsgálatuk alapján a csontokon megfigyelhető, hogy növekedésük szezonálisan évente egy-két hónapra megszakadt.

Állításuk alapján ezek a korai emberek „olyan anyagcsere-állapotba kerültek, amely segített nekik túlélni a rideg körülményeket, korlátozott mennyiségű táplálékkal és elegendő testzsírkészlettel”. Téli álmot aludtak, és ennek nyoma biztos, hogy meg maradt a csontjaik fejlődésében bekövetkezett változások okán.

A tudósok elismerték, hogy elméletük „tudományos-fantasztikumnak tűnhet”, de mint rámutattak, sok emlős, köztük olyan főemlősök, mint a fülesmakik vagy a lemúrok is téli álmot alszanak. „Ez azt sugallja, hogy egy ilyen mérséklődött anyagcsere genetikai alapja és fiziológiája sok emlősfajban fennmaradhatott, ideértve az embereket is” – érvelt Arsuaga és Barciokasz.

A Sima-barlangban talált csontokon megfigyelt elváltozások a téli álmot alvó állatok, köztük a barlangi medvék csontjain megfigyelt elváltozásokhoz hasonlítanak. „A téli álom lehetett az egyetlen megoldás számukra, hogy túléljenek a zord helyzetek közt hónapokig egy barlangban” – magyarázták a tanulmány szerzői.

A tudósok alapján elméletüket az is alátámasztja, hogy a Sima-barlangban egy barlangi medve maradványait is megtalálták, s ez hihetőbbé teszi, hogy az ősemberek ugyanazt tették a hideg stádiumok és az élelem hiányának túlélésére, mint a medvék.

A szerzők az elméletükkel kapcsolatos ellenérveket is megvizsgálták. Köztük azt, hogy az inuitok és a számik ugyancsak kemény, hideg státuszok közt élnek, de ennek ellenére nem alszanak téli álmot. Arsuaga és Barciokasz alapján azért, mert a zsíros halak és a rénszarvasok zsírja télen is elegendő táplálékkal látja el az inuitokat és számikat. Ibéria korábbi szárazsága ellenben nem tudott elegendő, zsírban gazdag élelmet nyújtani a Sima-barlangban élőknek a hideg teleken, így nem maradt más választásuk, minthogy a barlangban aludják keresztül ezt az időszakot.

A Guardian által idézett brit szakértők alapján viszont lehet más magyarázat is a fosszilizálódott csontmaradványokon talált elváltozásokra, és a tanulmány szerzőinek elmélete bizonyára vitát vált ki.

Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum tudósa rámutatott, hogy a nagytestű emlősök, mint a medvék igazság szerint nem alszanak téli álmot, mert nem képesek eléggé csökkenteni a belső hőmérsékletüket. Ehelyett kevésbé mély álomba merülnek, amit torpornak neveznek.

mti